3. Az első filmünk
2013. október 29., kedd | 6 Comment |
-Jó reggelt ! - szóltam bele álmosan .- Jó reggelt ! Felébresztettelek ? - kérdezte a rendező.
- Nem , dehogy . - mondtam, mert nem akartam , hogy azt mondja , hogy leteszi akkor és majd később keres .
- Csak azért kereslek , mert azt akarom mondani , hogy mind kettőtöket bevettelek a filmbe .
- Tényleg ? Ez nagyon jó ! Mindjárt felhívom Lizát is . - mondtam boldogan .
- Rendben . Ja , és ha lehet , ma délután legyetek a stúdióban kettőkor .
- Oké , köszönöm . Viszlát ! - és letettem a telefont .
Azonnal hívtam Lizát . Elmondtam neki , hogy felvettek minket . Ő is nagyon boldog volt .
Telt , múlt az idő , és kettő óra lett . Mi már ott voltunk a stúdió előtt , de a rendező nem jött . Vártunk és vártunk . Fél óra múlva végre ideért .
- Elnézést a késésért . - mondta .
- Semmi baj . - válaszoltuk .
Bementünk a stúdióba , és kiadta a forgatókönyvet . Én és Liza voltunk a főszereplők . Mi voltunk a két lány , akiknek legnagyobb álmuk az volt , hogy egyszer híres énekesek legyenek . Egy kicsit mindenki áttanulmányozta a szerepét , aztán elpróbáltuk a szöveget . Azt mondta a rendező , hogy két hét múlva , jó lenne ha legalább egy kicsit tudnánk a szöveget . Két héten át én és Liza csak a forgatókönyvet lapozgattuk , tanulgattuk .
Két hét múlva a stúdióban már a film részeit gyakorolgattuk . Mindenkinek nagyon jól ment , de azt mondta a rendező , hogy még két héten át , majdnem minden nap jöjjünk be a stúdióba gyakorolni , aztán pedig el kezdhetjük forgatni . Egy hét múlva már az egész filmet megpróbáltuk eljátszani . Ekkor már fotóztak is minket , s a képek már megjelentek az interneten .
Ez a kép például akkor készült amikor én és Liza a film végén elénekeltünk egy dalt , és mindenki minket tapsolt .
Szintén egy hét múlva már leforgattuk az egész filmet . Sok olyan rész volt , amit többször is el kellett próbálni , mert valaki nem bírta ki nevetés , mosolygás nélkül . Vagy esetleg hirtelen elfelejtette a szöveget , vagy valami ilyesmi . Tehát a próbákon nagyon jól éreztük magunkat . Miután le adták a filmet , már sok ember ismert minket . Kezdtünk haladni a híresség felé . Aztán a mozikban is le adták a filmet . Ekkor még többen rajongtak értünk .
Egyik hétfőn mikor beértünk a suliba , a lányok már egyből arról kérdezgettek , hogy milyen híresnek lenni , meg , hogy milyen jó nekünk .
- Hát ... nem is vagyunk híresek . Még csak egy filmben szerepeltünk . - mondtam .
- Igen , de ha már egy filmben ilyen jók voltatok , akkor több filmbe is meg fognak titeket hívni . És mivel énekeltetek is ezért lehet , hogy énekesek is lesztek . Sok énekes lett így híres , hogy egy filmben kezdte . - mondták mosolyogva lányok .
- Lehet , hogy igazatok van . Lehet , hogy majd egyszer híresek leszünk , de még sehol se tartunk . - mondta Liza .
- Hát igen ... - mondtam .
- De nem baj . Mi bízunk bennetek , és hiszünk abban , hogy híresek lesztek . - mondta az egyik lány , Lili .
Én és Liza ezen csak mosolyogtunk . Hogy milyen kedvesek az osztálytársaink , és , hogy bíznak bennünk .
Mikor beléptünk az osztályba , mindenki aki bent volt , felállt , és elkezdett tapsolni . Még Tóni is .
- Hanna ! Lehet , hogy igazuk volt a csajoknak , és már most kezdünk híresek lenni . - mosolygott Liza .
- Ja , lehet . - mosolyogtam én is .
Amikor mindenki leült , Tóni odajött hozzám .
- Szia ! Láttam a filmet amiben szerepeltek . Nagyon jók voltatok .
- Köszi . - néztem rá csillogó szemekkel .
- És arra gondoltam , hogy ... talán ... elmehetnénk együtt ...
- Hova ? - kérdezősködtem .
3. Az első filmünk