18. Az esély
2014. március 23., vasárnap | 0 Comment |
-Tényleg? Na, és , hogy döntöttél? - érdeklődött Tóni .-Úgy döntöttem , hogy igen...Megbocsájtok neked . - mondtam .
-Komolyan? Hát ez szuper! De most le kell tennem , mert hív valaki . Szia! - mondta Tóni és letette a telefont .
-Szia! - köszöntem el .
Másnap , mikor beértem a suliba , elújságoltam a hírt Lizának .
Később Tóni is beért az iskolába . Egyből nyakába ugrottam és megöleltem . Egy kicsit furának tűnt , de reménykedtem benne , hogy az csak azért van mert még fáradt .
Az első óra osztályfőnöki volt . Megbeszéltük , hogy milyen az osztály , kinek milyen jegyei vannak , meg ilyeneket . Egy szóval unalmas volt .
Aztán szünetben odajött hozzánk Balázs . Megkérdezte , hogy mi újság velünk . Persze neki is elmondtam , hogy újra összejöttem Tónival . Ő csak csodálkozott .
Kicsit később megláttam , hogy Tóni egyedül üldögél egy padon . Odamentem hozzá .
- Olyan furának tűnsz . Valami baj van ? - érdeklődtem .
- Nem , nincs semmi baj . - mondta Tóni kedvetlenül .
- Ne mondd már ... Látszik rajtad , hogy van valami .... Mondd el! Bennem megbízhatsz .
- Az az igazság , hogy tegnap amikor letettem a telefont , a menedzserem hívott . Turnézni megyek .
- Komolyan? Hiszen ez nagyszerű! Mi ezzel a probléma? - kérdeztem .
- Hát az , hogy ... Holnap után indulok... És így majd találkozni se tudunk majd ...
- Hát akkor majd ... videóchatelünk ... Oké? - próbáltam egy kicsit vidámabban mondani .
- Oké , de hiányozni fogsz ... - mondta Tóni .
- Még miért búcsúzkodunk , hiszen még nem is mész . - kérdeztem .
- Tudom , de már csak ma jöttem suliba . Holnap már készülök , holnap után meg már indulunk is ...
Megöleltük egymást .
Becsengettek , és bementük órára . Rajz óra volt , és azt rajzoltunk , amit akartunk . Ilyenkor általában valami egyszerűt alkottunk .
Ilyen lett az én rajzom :
És ezt rajzolta Liza :
Ez minket ábrázol . A fiúk pedig még ennél is egyszerűbbeket rajzoltak .
Miután vége lett a rajz órának , és a többinek is , elindultunk mind a négyen haza . Amikor egy kanyarhoz értünk , elköszöntünk mindannyian Tónitól , még ha csak egy turnéra is megy el . Ki tudja mennyi minden megváltozik még addig .
Miután elbúcsúztunk , különváltunk a fiúktól .
Mentünk Lizával hazafelé .
- Szerinted mi lesz Tónival amíg távol lesz ? - kérdeztem .
- Hát , az biztos , hogy jól fog szórakozni . - mondta Liza . - De ha arra célzol , nyugi , nem fog téged elfelejteni .
- Honnan tudod? Mi van , ha ott majd találkozik egy sokkal szebb lánnyal , mint én és elfelejt .
- Nem fog , én tudom .
Hazamentem , és megtanultam . Aztán elmentem egy tánctanárhoz , csak úgy .
18. Az esély