Mikor kimentünk a partra, csörgött a telefonom. Felvettem, és a fotósunk szólt bele, hogy egy óra múlva menjünk fényképezkedni. El is indultunk. Mikor odaértünk, még megcsinálták a hajunkat és a sminkünket, majd elkezdték a fényképezést. 

És még sok kép készült. 

Fotózás után elmentünk egy kicsit vásárolni.

Vettünk ruhát, cipőt és még sok mindent. Aztán elmentünk sétálgatni egy kicsit. Nagyon sokat beszélgettünk útközben, és egyszer mikor nem figyeltem...nekimentem valakinek.

-Ömm...elnézést!- mondtam.

-Semmi baj, az én hibám. - mondta a fiú akinek nekimentem -Nem figyeltem eléggé.
Ekkor felnéztem és belenéztem a csillogó, barna szemébe.
-Nem, nem tényleg sajnálom, nem figyeltem és...
-Semmi baj. Tényleg.- mosolygott kedvesen a fiú. -Egyébként, Kende vagyok. Téged hogy hívnak?
-Hanna. - válaszoltam.
-Nos Hanna, remélem még látjuk egymást. Szia!- mondta Kende majd elment.
-Szia!- köszöntem vissza.
Mentünk tovább Lizával.
-Ez meg mi volt?- kérdezte.
-Semmi...Mi lett volna?- néztem rá kérdőn.
-Szerintem nem volt véletlen ez a találkozás...És ahogy egymásra néztetek...az volt az az összetekintés.
-Dehogyis! Nekem van barátom, Tóni. És egy ilyen srácnak is biztos van barátnője.
-Hát, ahogy te gondolod.- mondta Liza.
Mentünk tovább. Majd eszünkbe jutott, hogy el kéne vinni Heart-et sétálni. El is mentünk érte.
Hosszas sétálás után ahogy a kutya is, úgy mi is elfáradtunk. Leültünk egy kicsit egy padra. Csend volt, csak a madarak csicsergését és a szél suhogását lehetett hallani. Liza elkezdett szólogatni engem.
-Hanna!... Hanna!... Hanna!
-Ja, mi? Bocsi, nem figyeltem.
-Min gondolkoztál ennyire?- érdeklődött barátnőm.
-Csak Tónin...- válaszoltam.
-...és Kendén.-folytatta Liza.
-Nem is! Vagyis hát...
-Hát...? Tudom, hogy rajta gondolkoztál...és mire jutottál? Mi lesz Tónival? És Kendével?
-Semmi. Mi lenne? Tónit szeretem, és kész. Kende csak enyhén rabul ejtett a szemeivel. De ki tudja? Lehet, hogy már nem is találkozunk. Az lenne a legjobb...
-Hát igen, szerintem is. Különben magyarázkodhatsz Tóninak.
Este nyolc óra lett. Elhatároztuk, hogy ma nálunk alszik Liza is, és holnap együtt megyünk suliba. Ezért elmentünk hozzánk. Megfürdettük Heart-et, mert a sok sétától elég koszos lett, majd elővettük a laptopot és felmentünk egy közösségi oldalra. Ott beírtuk a keresőbe, hogy: Kende. Mivel nem tudtuk a teljes nevét. Ki is adta Kende profilját.
Liza bejelölte őt ismerősnek, persze az én oldalamon, majd az övén is. Engem egyből visszajelölt, majd rám írt, hogy Liza a barátnőm-e? Írtam neki, hogy igen és utána őt is visszajelölte. Itt még chateltünk egy kicsit Kendével, majd lementünk, és videóchateltünk Tónival.
-Szia Hanna! Hogy vagy?
-Szia Tóni! Hát...elég jól...és itt van Liza is. -válaszoltam.
-Elég jól? Történt valami? Ja, és szia Liza!
-Nem, semmi...csak nagyon hiányzol.
-Te is nekem, hidd el. De a távolság nem számít, én így is, úgy is szeretlek.- mondta Tóni.
-Én is téged.- válaszoltam. -Na, és veled mi újság?- kérdeztem.
-Semmi, csak az átlagos. Holnap már koncertezek.
-Tényleg? Az szuper! Sok sikert hozzá!- mondtam én, majd Liza.
-Köszi, de most már mennem kell, mert holnap korán indulok. Sziasztok!
-Szia!-köszöntünk el tőle.
Már nagyon fáradtak voltunk, ezért egyből ledőltünk aludni. Nagyon különös álmom volt. Egy nagyon szép réten voltam. A rét közepén én álltam, egyik oldalamon távolabb Tóni, másik oldalamon távolabb Kende. Mindketten engem néztek.

14 éves , Liza legjobb barátnője

Mellékszereplők:

15 éves , első látásra beleszeret Hannába

1. Fejezet

2. Fejezet

3. Fejezet

4. Fejezet

5. Fejezet

6. Fejezet

7. Fejezet

8. Fejezet

9. Fejezet

10. Fejezet

11. Fejezet

12. Fejezet

13. Fejezet

14. Fejezet

15. Fejezet

16.Fejezet

Mikor kimentünk a partra, csörgött a telefonom. Felvettem, és a fotósunk szólt bele, hogy egy óra múlva menjünk fényképezkedni. El is indultunk. Mikor odaértünk, még megcsinálták a hajunkat és a sminkünket, majd elkezdték a fényképezést. 

És még sok kép készült. 

Fotózás után elmentünk egy kicsit vásárolni.

Vettünk ruhát, cipőt és még sok mindent. Aztán elmentünk sétálgatni egy kicsit. Nagyon sokat beszélgettünk útközben, és egyszer mikor nem figyeltem...nekimentem valakinek.

-Ömm...elnézést!- mondtam.

-Semmi baj, az én hibám. - mondta a fiú akinek nekimentem -Nem figyeltem eléggé.
Ekkor felnéztem és belenéztem a csillogó, barna szemébe.
-Nem, nem tényleg sajnálom, nem figyeltem és...
-Semmi baj. Tényleg.- mosolygott kedvesen a fiú. -Egyébként, Kende vagyok. Téged hogy hívnak?
-Hanna. - válaszoltam.
-Nos Hanna, remélem még látjuk egymást. Szia!- mondta Kende majd elment.
-Szia!- köszöntem vissza.
Mentünk tovább Lizával.
-Ez meg mi volt?- kérdezte.
-Semmi...Mi lett volna?- néztem rá kérdőn.
-Szerintem nem volt véletlen ez a találkozás...És ahogy egymásra néztetek...az volt az az összetekintés.
-Dehogyis! Nekem van barátom, Tóni. És egy ilyen srácnak is biztos van barátnője.
-Hát, ahogy te gondolod.- mondta Liza.
Mentünk tovább. Majd eszünkbe jutott, hogy el kéne vinni Heart-et sétálni. El is mentünk érte.
Hosszas sétálás után ahogy a kutya is, úgy mi is elfáradtunk. Leültünk egy kicsit egy padra. Csend volt, csak a madarak csicsergését és a szél suhogását lehetett hallani. Liza elkezdett szólogatni engem.
-Hanna!... Hanna!... Hanna!
-Ja, mi? Bocsi, nem figyeltem.
-Min gondolkoztál ennyire?- érdeklődött barátnőm.
-Csak Tónin...- válaszoltam.
-...és Kendén.-folytatta Liza.
-Nem is! Vagyis hát...
-Hát...? Tudom, hogy rajta gondolkoztál...és mire jutottál? Mi lesz Tónival? És Kendével?
-Semmi. Mi lenne? Tónit szeretem, és kész. Kende csak enyhén rabul ejtett a szemeivel. De ki tudja? Lehet, hogy már nem is találkozunk. Az lenne a legjobb...
-Hát igen, szerintem is. Különben magyarázkodhatsz Tóninak.
Este nyolc óra lett. Elhatároztuk, hogy ma nálunk alszik Liza is, és holnap együtt megyünk suliba. Ezért elmentünk hozzánk. Megfürdettük Heart-et, mert a sok sétától elég koszos lett, majd elővettük a laptopot és felmentünk egy közösségi oldalra. Ott beírtuk a keresőbe, hogy: Kende. Mivel nem tudtuk a teljes nevét. Ki is adta Kende profilját.
Liza bejelölte őt ismerősnek, persze az én oldalamon, majd az övén is. Engem egyből visszajelölt, majd rám írt, hogy Liza a barátnőm-e? Írtam neki, hogy igen és utána őt is visszajelölte. Itt még chateltünk egy kicsit Kendével, majd lementünk, és videóchateltünk Tónival.
-Szia Hanna! Hogy vagy?
-Szia Tóni! Hát...elég jól...és itt van Liza is. -válaszoltam.
-Elég jól? Történt valami? Ja, és szia Liza!
-Nem, semmi...csak nagyon hiányzol.
-Te is nekem, hidd el. De a távolság nem számít, én így is, úgy is szeretlek.- mondta Tóni.
-Én is téged.- válaszoltam. -Na, és veled mi újság?- kérdeztem.
-Semmi, csak az átlagos. Holnap már koncertezek.
-Tényleg? Az szuper! Sok sikert hozzá!- mondtam én, majd Liza.
-Köszi, de most már mennem kell, mert holnap korán indulok. Sziasztok!
-Szia!-köszöntünk el tőle.
Már nagyon fáradtak voltunk, ezért egyből ledőltünk aludni. Nagyon különös álmom volt. Egy nagyon szép réten voltam. A rét közepén én álltam, egyik oldalamon távolabb Tóni, másik oldalamon távolabb Kende. Mindketten engem néztek.