20. A különös álom
2014. június 29., vasárnap | 0 Comment |
Én meg csak néztem egyszer Tónit, egyszer Kendét. Olyan érzésem volt, mintha választanom kéne, kit szeretek jobban. Odaléptem Tónihoz. Megszólalt egy halk zene, elkezdtünk táncolni, Kende elszomorodott. Aztán amikor tánc közben átöleltem Tónit, arra lettem figyelmes, hogy Kendét ölelgetem. De hova lett Tóni? Gyengéden elengedtem Kendét, majd elkezdtem keresni Tónit. Elvesztem. Valahogy egy erdőbe kerültem és ahogy ott csatangoltam, megtaláltam Tónit, aki elkezdett kivezetni az erdőből. Ismét a tisztáson voltam. Tóni odaállt Kende mellé. Ők engem néztek, én őket. Ekkor Kende és Tóni elővett egy-egy szál vörös rózsát és odanyújtották nekem. Mindkettőt elfogadtam, majd elindultam. Egyik oldalamon Tóni ballagott, a másikon Kende. Ahogy fogtam a rózsákat, az egyiket véletlenül elejtettem. Azt, amelyiket Tónitól kaptam. Ekkor Tóni elszomorodott, én pedig felakartam venni a rózsát. Mire felvettem, arra lettem figyelmes, hogy Tóni ismét eltűnt. Körbe jártam a mezőt, az erdőt, de nem találtam sehol. Mikor visszaértem a tisztásra, a rózsa, amit Tónitól kaptam, elhervadt.Ekkor megszólalt a telefonomon az ébresztő. Mire felkeltem, már Liza kikapcsolta. Látta, hogy valami nincs rendjén.
-Baj van Hanna? -érdeklődött.
-Nem, dehogyis... Csak kicsit furcsát álmodtam... De mindegy.
Felöltöztünk, és lementünk reggelizni. Reggeli után pakoltunk be a táskánkba szendvicseket, majd elindultunk az iskolába. Most, hogy már filmeket se nagyon forgatunk, csak koncertezünk, meg fotózkodunk, annyi rajongó nem jött utánunk, mint régen. Ma reggel például egy se. Bár valószínű, hogy ez azért volt, mert kapucni is volt a fejünkön, hogy ne vegyenek észre.
-Na és? Mi volt az a furcsa álom, Hanna? -kérdezte a barátnőm.
-Nem lényeges... -adtam rá választ.
-Tóni? Kende? Velük kapcsolatos?
-Hogy te mennyire ismersz engem, Liza!
-Ezért vagyunk legjobb barátnők! -mondtuk egyszerre nevetve.
-Akkor elmondom az álmomat... Kicsit értelmetlen volt, de szerintem az lett volna a lényege, hogy választanom kellet volna közülük és egyszer Kendét választottam, egyszer Tónit. Aztán mindkettőjüktől kaptam egy rózsát és a Tóniét elejtettem, ekkor Ő szomorú lett, és elballagott. Elkezdtem keresni Tónit, de nem találtam sehol. A rózsa, amit Tónitól kaptam, elhervadt. -mondtam.
-Hanna! Azt hiszem, én értem ennek a lényegét... és lehet, hogy meg is fog valósulni... -mondta a barátnőm.
Aztán megkérdeztem, hogy szerinte ennek mi lehet a jelentése, de nem válaszolt. Beértünk a suliba. Elkezdődtek az unalmas tanórák. Szünetekben általában mindenki telefonálgatni szokott. Én felhívtam Tónit, hogy miújság vele. Azt mondta, hogy most nem ér rá mert üldözik a rajongók. Én közben hallottam, hogy a lány rajongók üldözik, sikítoznak, és kiabálnak bele még a telefonba is.
-Most le kell tennem! Szia! -köszönt el Tóni.
Én már nem tudtam visszaköszönni, mert letette. Visszamentem Lizához.
-Azt hiszem rájöttem az álmom lényegére... De valahogy mégse passzol egybe az álmom és a valóság...
-Miért? -kérdezte Liza.
-Mert az álmomnak ha úgy nézzük, az a lényege, hogy én Kendét választom Tóni helyett... De én szeretem Tónit... és szerintem Ő fog elhagyni egy másik lányért...
-De ha igazán szeretitek egymást, együtt maradtok.
Eltelt ez az unalmas nap is, indultunk haza. Útközben nem nagyon beszélgettünk Lizával. Egyszer csak megszólal.
-Hé! Az ott nem Kende?
Odanéztem, de nem volt ott senki. Ekkor mondta Liza, hogy most ment el, de lefotózta, ahogy engem nézett.
-Ennyire nézett engem? -kérdeztem.
-Igen. -válaszolt Liza.
Elérkeztünk Lizáék házáig. Ott állt Kende is. Kicsit meglepődtem és ha jól láttam, ő is.
20. A különös álom