24.Mi van Lizával?
Ismét eljött a hétfő. Ébresztett a telefonunk, felkeltünk és elkészültünk. Elindultunk a suliba. Egész úton a tegnapról beszéltünk.
Mikor odaértünk az iskolába, már Balázs is ott volt. Liza odafutott hozzá és megölelte. Én csak mosolyogva néztem őket.
Leraktuk a táskánkat, majd leültünk és beszélgettünk.
-Na, tetszett a tegnapi meglepetésünk? -kérdezte Balázs.
-Igen, nagyon. -válaszolt Liza mosolyogva.
Az osztályból egyre többen jöttek meg. Az egyik lány odajött hozzám.
-Tényleg Kendével jársz? -kérdezte vidáman.
-Igen, miért? -mosolyogtam.
-Csak úgy kérdeztem, mert benne vagytok az újságban. -mondta, majd megmutatta.
Liza és Balázs is megnézte. A lány elment, leült a helyére. Elkezdődtek az órák. Matematikával kezdtünk. Dolgozatot írtunk. Nem volt annyira nehéz, de könnyű se. Óra után bejött az igazgató, hogy a következő óránk lyukas lesz, mert nincs itt a nyelvtan tanár.
Ezt a lyukasórát végig beszélgettük. Néha-néha odajött hozzánk pár osztálytársunk.
-Nagyon cukik vagytok Kendével. -mondta Evelin.
-Köszönjük szépen. -mosolyogtam.
Kicsengettek, mennünk kellett testnevelésre. Kimentünk az udvarra és azt csináltunk, amit akartunk, mivel másik tanárral voltunk, mert a tesitanár hiányzott.
Ez után még 2 óránk volt, amik elég lassan teltek el.
Mikor végre vége lett az utolsó órának is, fogtuk a táskánkat és elindultunk haza. Balázs is jött, mert elkísérte Lizát. Kiértünk az ajtón és megpillantottam Kendét. Odaszaladtam hozzá és megöleltem.
-Hát te? -kérdeztem.
-Pont vége lett a tanításnak és gondoltam megleplek. -nézett rám a gyönyörű barna szemeivel.
-De édes vagy! -mondtam és megpusziltam.
Balázs és Kende hazakísértek minket.
Lizáék házához hamarabb odaértünk, ő bement. Aztán én is hazaértem. Beértem a házba és ledobtam a táskám.
-Szia Hanna! Milyen volt a suli? -kérdezte anya.
-Olyan, mint mindig. -mondtam.
Felmentem a szobámba tanulni. Nem kellett sokat, ezért hamar végeztem. Felhívtam Lizát, hogy csinálunk-e valamit így délután.
-Bocsi Hanna, de az előbb hívott Balázs, hogy menjünk el moziba, szóval most nem érek rá. Tényleg sajnálom. Na le kell tennem, szia!
-Rendben, semmi gond, majd legközelebb... Szia!
Gondoltam egyet és felhívtam Kendét, hogy ráér-e.
-Most nem igazán, mert sokat kell tanulnom holnapra. Ugye nem haragszol?
-Dehogyis. Majd elfoglalom magam valamivel. -mondtam.
-Liza? Ő nem ér rá? -kérdezte Kende.
-Nem, Balázzsal mennek moziba.
-Értem. Na de le kell tennem, majd beszélünk. Szeretlek! Szia!
-Én is téged, szia!
És letette.
Nem tudtam mit csinálni, unatkoztam. Gondoltam elmegyek kicsit sétálni a városban. Elköszöntem anyuéktól és elindultam.
De nem tudtam, hogy merre menjek, Gondolkoztam és eszembe jutott, hogy milyen régen gördeszkáztam és milyen régen láttam a gördeszkás barátaimat. Először csak elmentem a gördeszkapályára, hogy van-e ott valaki. Örömmel láttam, hogy az összes gördeszkás barátom ott van.
Odamentem és köszöntem nekik.
-Hanna! Milyen régen láttalak! Azóta még híres is lettél! -mondta az egyik legjobb fiúbarátom, Bence.
-Hát igen és már nagyon hiányoztatok! -mosolyogtam.
-Hol a gördeszkád? -kérdezték.
-Otthon hagytam, mert először csak megnéztem, hogy itt vagytok-e. De akkor mindjárt jövök, haza szaladok érte.
Hazamentem a gördeszkámért, majd visszajöttem. Jó volt újra a régi barátaimmal gördeszkázni és hülyéskedni.
Csináltunk egymásról egy csomó képet is. Ezt a képet, egyik barátnőm csinálta rólam:
Kicsit elfáradtunk és leültünk pihenni.
-És veletek miújság? -kérdeztem a többieket.
-Semmi extra. Mi nem lettünk híresek, mint te. -nevetett barátnőm.
-Láttalak ma az újságban a barátoddal, Kendével... -mondta Dani lehajtott fejjel. -Mióta vagytok együtt?
-Őszintén? Két nappal ezelőtt jöttünk össze. -mondtam nevetve.
-Tényleg? -kérdezte.
-Igen, de miért?
-Hát...csak úgy.
-Oké, most már beszéljünk rólatok. -mondtam. -Veletek történt valami izgalmas?
-Nem nagyon. Csak annyi, hogy minden nap kijöttünk deszkázni és kicsit hiányoltunk téged...
-De most már itt vagyok. -mosolyogtam.
Még egy kicsit gördeszkáztunk, aztán kezdett sötétedni. Elköszöntem a rég nem látott barátaimtól és hazamentem.
Otthon kidőltem az ágyamra. Hívott Kende.
-Szia! Még egyszer bocsi, hogy nem értem rá ma.
-Szia! Semmi gond, megértem. Így is jól elvoltam.
-Tényleg? Mit csináltál? -kérdezte.
-Gördeszkáztam a régi barátaimmal.
-Nem is tudtam, hogy szeretsz gördeszkázni. -mondta.
-Hát, most már tudod.
Még egy kicsit beszélgettünk, utána letette a telefont.
Aztán lementem vacsorázni. Mikor visszamentem a szobámba, akkor láttam, hogy volt 5 nem fogadott hívásom. Megnéztem, hogy ki volt az. Tóni. De mit akarhatott? Visszahívtam. Egyből felvette és beleszólt.
-Szia Hanna! Mit szeretnél?
-Szia Tóni! Te kerestél...
-Ja, tényleg. Csak annyit akartam, hogy ugye nem haragszol?
-Hát...
-Kérlek, Hanna! Szeretném, ha barátok maradnánk.
-Felőlem maradhatunk...
-Akkor jó! Egyébként miújság? Van már barátod?
-Igen, van. Neked barátnőd?
-Tényleg? Hát...ööö...nekem is van barátnőm. -nyögte ki végül.
-És, hogy hívják? -kérdeztem.
-Ööö...úgy hívják, hogy ööö...
-Inkább hagyjuk, nem kell hazudnod. Na de leteszem. Szia! -mondtam.
Letettem. Már nagyon fáradt voltam. Lehunytam a szemem.
Láttam előttem Kendét. Nagyon aranyos volt, mint mindig. Azt mondta, hogy nem akar engem elveszíteni és nagyon szeret. Aztán megláttam Tónit, ahogy egy másik lányt ölel.
Kinyitottam a szemem. Mi lehetett ez? De nem sokáig tudtam gondolkozni rajta, mert lecsukódott a szemem és elaludtam.
Másnap reggel kicsit hamarabb indultam el a suliba, mint szoktam. Elértem Lizáékhoz és mivel Liza nem állt kint, becsengettem. Az anyukája nyitott ajtót és mondta, hogy Liza már elment Balázzsal.
Gondoltam oké, talán utolérem őket. Odaértem a suliba, ahol Liza és Balázs már az osztályban beszélgettek.
-Szia Hanna! Bocsi, hogy nem vártunk meg. -mondta Liza.
-Semmi baj... -mondtam és leültem.
Liza és Balázs csak beszélgettek tovább.
-Öhm Liza, ugye emlékszel, hogy pénteken koncertet adunk? -kérdeztem.
-Igen, persze. -mondta és folytatta Balázzsal a beszélgetést.
Kicsit később megkérdezte tőlem Liza, hogy nem-e baj, ha mára odaül Balázs mellé. Mondtam, hogy dehogy baj.
Szinte egész nap hozzám se szóltak, nagyon egyedül éreztem magam.
-Liza... Most haragszol valamiért?
-Dehogy haragszok, csak most Balázzsal szerettem volna ülni. -mondta.
Balázs hamarabb hazament, ezért Liza velem jött haza suli után. Nem nagyon beszélgettünk, nem tudtunk miről. Elértünk Lizáék házához. Liza bement, én pedig hazamentem.
Thanks for reading :)
Older Post
24.Mi van Lizával?
Ismét eljött a hétfő. Ébresztett a telefonunk, felkeltünk és elkészültünk. Elindultunk a suliba. Egész úton a tegnapról beszéltünk.
Mikor odaértünk az iskolába, már Balázs is ott volt. Liza odafutott hozzá és megölelte. Én csak mosolyogva néztem őket.
Leraktuk a táskánkat, majd leültünk és beszélgettünk.
-Na, tetszett a tegnapi meglepetésünk? -kérdezte Balázs.
-Igen, nagyon. -válaszolt Liza mosolyogva.
Az osztályból egyre többen jöttek meg. Az egyik lány odajött hozzám.
-Tényleg Kendével jársz? -kérdezte vidáman.
-Igen, miért? -mosolyogtam.
-Csak úgy kérdeztem, mert benne vagytok az újságban. -mondta, majd megmutatta.
Liza és Balázs is megnézte. A lány elment, leült a helyére. Elkezdődtek az órák. Matematikával kezdtünk. Dolgozatot írtunk. Nem volt annyira nehéz, de könnyű se. Óra után bejött az igazgató, hogy a következő óránk lyukas lesz, mert nincs itt a nyelvtan tanár.
Ezt a lyukasórát végig beszélgettük. Néha-néha odajött hozzánk pár osztálytársunk.
-Nagyon cukik vagytok Kendével. -mondta Evelin.
-Köszönjük szépen. -mosolyogtam.
Kicsengettek, mennünk kellett testnevelésre. Kimentünk az udvarra és azt csináltunk, amit akartunk, mivel másik tanárral voltunk, mert a tesitanár hiányzott.
Ez után még 2 óránk volt, amik elég lassan teltek el.
Mikor végre vége lett az utolsó órának is, fogtuk a táskánkat és elindultunk haza. Balázs is jött, mert elkísérte Lizát. Kiértünk az ajtón és megpillantottam Kendét. Odaszaladtam hozzá és megöleltem.
-Hát te? -kérdeztem.
-Pont vége lett a tanításnak és gondoltam megleplek. -nézett rám a gyönyörű barna szemeivel.
-De édes vagy! -mondtam és megpusziltam.
Balázs és Kende hazakísértek minket.
Lizáék házához hamarabb odaértünk, ő bement. Aztán én is hazaértem. Beértem a házba és ledobtam a táskám.
-Szia Hanna! Milyen volt a suli? -kérdezte anya.
-Olyan, mint mindig. -mondtam.
Felmentem a szobámba tanulni. Nem kellett sokat, ezért hamar végeztem. Felhívtam Lizát, hogy csinálunk-e valamit így délután.
-Bocsi Hanna, de az előbb hívott Balázs, hogy menjünk el moziba, szóval most nem érek rá. Tényleg sajnálom. Na le kell tennem, szia!
-Rendben, semmi gond, majd legközelebb... Szia!
Gondoltam egyet és felhívtam Kendét, hogy ráér-e.
-Most nem igazán, mert sokat kell tanulnom holnapra. Ugye nem haragszol?
-Dehogyis. Majd elfoglalom magam valamivel. -mondtam.
-Liza? Ő nem ér rá? -kérdezte Kende.
-Nem, Balázzsal mennek moziba.
-Értem. Na de le kell tennem, majd beszélünk. Szeretlek! Szia!
-Én is téged, szia!
És letette.
Nem tudtam mit csinálni, unatkoztam. Gondoltam elmegyek kicsit sétálni a városban. Elköszöntem anyuéktól és elindultam.
De nem tudtam, hogy merre menjek, Gondolkoztam és eszembe jutott, hogy milyen régen gördeszkáztam és milyen régen láttam a gördeszkás barátaimat. Először csak elmentem a gördeszkapályára, hogy van-e ott valaki. Örömmel láttam, hogy az összes gördeszkás barátom ott van.
Odamentem és köszöntem nekik.
-Hanna! Milyen régen láttalak! Azóta még híres is lettél! -mondta az egyik legjobb fiúbarátom, Bence.
-Hát igen és már nagyon hiányoztatok! -mosolyogtam.
-Hol a gördeszkád? -kérdezték.
-Otthon hagytam, mert először csak megnéztem, hogy itt vagytok-e. De akkor mindjárt jövök, haza szaladok érte.
Hazamentem a gördeszkámért, majd visszajöttem. Jó volt újra a régi barátaimmal gördeszkázni és hülyéskedni.
Csináltunk egymásról egy csomó képet is. Ezt a képet, egyik barátnőm csinálta rólam:
Kicsit elfáradtunk és leültünk pihenni.
-És veletek miújság? -kérdeztem a többieket.
-Semmi extra. Mi nem lettünk híresek, mint te. -nevetett barátnőm.
-Láttalak ma az újságban a barátoddal, Kendével... -mondta Dani lehajtott fejjel. -Mióta vagytok együtt?
-Őszintén? Két nappal ezelőtt jöttünk össze. -mondtam nevetve.
-Tényleg? -kérdezte.
-Igen, de miért?
-Hát...csak úgy.
-Oké, most már beszéljünk rólatok. -mondtam. -Veletek történt valami izgalmas?
-Nem nagyon. Csak annyi, hogy minden nap kijöttünk deszkázni és kicsit hiányoltunk téged...
-De most már itt vagyok. -mosolyogtam.
Még egy kicsit gördeszkáztunk, aztán kezdett sötétedni. Elköszöntem a rég nem látott barátaimtól és hazamentem.
Otthon kidőltem az ágyamra. Hívott Kende.
-Szia! Még egyszer bocsi, hogy nem értem rá ma.
-Szia! Semmi gond, megértem. Így is jól elvoltam.
-Tényleg? Mit csináltál? -kérdezte.
-Gördeszkáztam a régi barátaimmal.
-Nem is tudtam, hogy szeretsz gördeszkázni. -mondta.
-Hát, most már tudod.
Még egy kicsit beszélgettünk, utána letette a telefont.
Aztán lementem vacsorázni. Mikor visszamentem a szobámba, akkor láttam, hogy volt 5 nem fogadott hívásom. Megnéztem, hogy ki volt az. Tóni. De mit akarhatott? Visszahívtam. Egyből felvette és beleszólt.
-Szia Hanna! Mit szeretnél?
-Szia Tóni! Te kerestél...
-Ja, tényleg. Csak annyit akartam, hogy ugye nem haragszol?
-Hát...
-Kérlek, Hanna! Szeretném, ha barátok maradnánk.
-Felőlem maradhatunk...
-Akkor jó! Egyébként miújság? Van már barátod?
-Igen, van. Neked barátnőd?
-Tényleg? Hát...ööö...nekem is van barátnőm. -nyögte ki végül.
-És, hogy hívják? -kérdeztem.
-Ööö...úgy hívják, hogy ööö...
-Inkább hagyjuk, nem kell hazudnod. Na de leteszem. Szia! -mondtam.
Letettem. Már nagyon fáradt voltam. Lehunytam a szemem.
Láttam előttem Kendét. Nagyon aranyos volt, mint mindig. Azt mondta, hogy nem akar engem elveszíteni és nagyon szeret. Aztán megláttam Tónit, ahogy egy másik lányt ölel.
Kinyitottam a szemem. Mi lehetett ez? De nem sokáig tudtam gondolkozni rajta, mert lecsukódott a szemem és elaludtam.
Másnap reggel kicsit hamarabb indultam el a suliba, mint szoktam. Elértem Lizáékhoz és mivel Liza nem állt kint, becsengettem. Az anyukája nyitott ajtót és mondta, hogy Liza már elment Balázzsal.
Gondoltam oké, talán utolérem őket. Odaértem a suliba, ahol Liza és Balázs már az osztályban beszélgettek.
-Szia Hanna! Bocsi, hogy nem vártunk meg. -mondta Liza.
-Semmi baj... -mondtam és leültem.
Liza és Balázs csak beszélgettek tovább.
-Öhm Liza, ugye emlékszel, hogy pénteken koncertet adunk? -kérdeztem.
-Igen, persze. -mondta és folytatta Balázzsal a beszélgetést.
Kicsit később megkérdezte tőlem Liza, hogy nem-e baj, ha mára odaül Balázs mellé. Mondtam, hogy dehogy baj.
Szinte egész nap hozzám se szóltak, nagyon egyedül éreztem magam.
-Liza... Most haragszol valamiért?
-Dehogy haragszok, csak most Balázzsal szerettem volna ülni. -mondta.
Balázs hamarabb hazament, ezért Liza velem jött haza suli után. Nem nagyon beszélgettünk, nem tudtunk miről. Elértünk Lizáék házához. Liza bement, én pedig hazamentem.
Older Post 
